Repülni szabadon, mint a madár!

Ritka, amikor olyan ajándékkal tudnak meglepni bennünket, aminek igazán és szívből örülünk, ezekre az alkalmakra pedig egész életünkben emlékszünk. Idén a 30. születésnapomra valami igazán különleges dologgal szeretett volna meglepni a családom, és sikerült nekik! Olyan élményt kaptam tőlük, amit sosem fogok elfelejteni.

Mindenkinek a bakancslistáján szerepel néhány őrületes dolog, így az enyémen is, de hogy valaha repülni fogok, méghozzá repülőgép nélkül, sosem gondoltam volna! Korábban sosem hallottam a szélcsatornázásról, és leginkább valamilyen huzatos alagút jutott csak róla eszembe. Most viszont már egyenesen függő lettem, adrenalin függő, pedig amikor átadta a család az ajándékutalványt, határozottan berezeltem.

A SKYWARD azonban egy igazi meglepetés ebben a csepeli retro környezetben. Fiatalos, vidám hangulat fogadott, mintha pszichológusok, vagy bohóc doktorok vártak volna, humorral oldották fel az izgalmamat. Persze nem véletlen, hiszen ők tudják, hogy nagyon klassz dolog szélcsatornázni! Azonnal elkapott a csapat lendülete, már öltöztettek is, kettőt pislogtam és rajtam volt a kezeslábas, szemüveg és sisak. Úr Isten, tényleg repülni fogok!

Mielőtt bekerültem volna a szélbe, egy nagyon vidám hangulatú oktatáson vettem részt, ahol megtudhattam, hogy a nők általában sokkal ügyesebbek a szélcsatornában, mint a férfiak, és különböző jeleket is megtanultam, ami ahhoz kellett, hogy szabadon és biztonságosan repülhessek.

Miután mindenki felkészült, bevonult a csapatunk a csatornába, ahol elkezdődött a ROCK and ROLL. Felzúgott a szél, és az oktató egy rövid bemutató után egyenként várt bennünket, a kezdő (fun) repülőket! Ami ez után következett, nehéz szavakba önteni, kicsit olyan volt, mint amikor álmunkban repülünk, és az első felismerés után, hogy a szél 200 km-es sebességgel tart a magasban, csak annyit éreztem, hogy SZABAD vagyok!

Bár kívülről nagyon könnyűnek tűnik, ez egy igazi sport! Egészen kis mozdulatokkal befolyásolhatjuk a helyünket a szélben, az sem mindegy például, merre felé nézünk. Viszont hamar rájöttem, hogy olyan, mint a biciklizés, egyszer kell csak ráérezni a dologra és megy, mint a karikacsapás. Összesen kétszer másfél percet repültünk, a második körben az oktató segítségével felszálltunk a magasba, felejthetetlen érzés!! Néhányan annyira ráéreztünk a dologra, hogy rövid időre el is engedhettek minket, hogy igazán szabadon repülhessünk.

Az oktatók igazi varázslók! Nemcsak azért, mert a legügyetlenebb emberből is ügyes szélcsatornázót tudnak faragni, de olyan látványos bemutatóval zárták a programot, hogy elállt a szavunk! Van kihívás, az űrruhás srácok úgy repkedtek a csatornában, mint az üvegbe zárt méhecskék, csodálatos látvány volt! Hogy maradandó élmény legyen, alaposan dokumentálták a repülésünket, videót és fotókat is kaptunk, így van mit mutogatni a barátoknak és az ismerősöknek.

A kerek évfordulóra életem egyik legnagyobb élményemet kaptam, talán csak annyi hiba csúszott a számításba, hogy újra és újra vissza akarok menni. De hát ez egy ilyen sport… 🙂