A kávé fontos helyet tölt be a szívemben. Mikor kávét iszom, megszűnik körülöttem minden és mindenki arra a pár percre. De ez csak akkor igaz, ha a kávé íze magával ragad és selymessége átkarolva képes elvinni oda, ahol termett. Erre nagyon kevés kávét készítő képes. Mert nagyon kevesen teszik bele szívüket lelküket abba a csészébe.
Egy barátommal találkoztam. Budapest, Buda, Millenáris park. Egy rémesen rossz vendéglátó hely, förtelmes kínálattal. Úgysem akartunk maradni sokáig, de amit kaptunk elviselhetetlenül ízetlen és rossz volt. A barátom mondta – gyere elviszlek egy helyre ahol Budapest legjobb kávéja kapható. Mondanom sem kell, hogy kinevettem. Hisz a legjobb káva ma Budapesten kint van Pasaréten a Martin’s Bistroban. Ő pedig csak erősködött. Elvisz, visszahoz végül is nem vesztek semmit sem. Így belementem. És nem bántam meg.
Olyan helyre vitt el, ahol ott van a szív, a lélek a kávé és a kényelem. Ma már tudom, hogy Budapest legjobb kávéja Pesten iható, az Akadémia utcában. Az ízek fenségesek, lágyak, tökéletesek. Csöppnyi hely, nincs hangzavar. Hétköznap délután 6ig hétvégén pedig csak 4ig tart nyitva. Nem a tömeges forgalom a fő szempontja, hanem a megpihenni vágyók tökéletes ízkiszolgálása. Ezt adja, jól, jó felszolgálással, fantasztikus kínálattal még azoknak is akik esetleg a kávét annyira nem szeretik. Tökéletes jelző pedig rá – Pazar ez a hely!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: